CSS tipográfia 1
november 2, 2009 @ 22:09
A CSS alapjairól szóló cikksorozat jelenlegi és következő részében arról lesz szó, hogy hogyan szabhatjuk testre szöveges tartalmainkat CSS segítségével. Vágjunk is mindjárt a közepébe.
A legfontosabb tulajdonság ebben a kategóriában a font-family. Segítségével megadhatunk egy sor betűkészletet, amelyek közül az első olyan lesz felhasználva, amelyik a felhasználó gépén rendelkezésre áll. Példa:
p {
font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;
}
Ezzel a beállítással azt érjük el, hogy a böngésző előbb megpróbálja Arial betűtípussal szedni a szöveget, majd ha nincs a gépen Arial, akkor megpróbálja a Helvetica-t, és ha az sincs, akkor a rendszer alapértelmezett sans-serif, azaz talapzat nélküli betűtípusát fogja használni. A helyes gyakorlat egyébként az, ha a speciálistól haladunk az általános felé a betűtípus meghatározásakor. Elsőnek nyugodtan választhatjuk azt a típust, amivel igazán úgy néz ki a szövegünk, ahogy szeretnénk. Másodikként válasszunk egy elterjedtebbet, ami stílusában hasonló. Harmadikként pedig adjunk meg egy kategóriát (serif, sans-serif, vagy monospace), arra az esetre, ha még a gyakoribb típus sem elérhető valamiért.
A font-size tulajdonság a betűméret beállítására való. Rengeteg különböző mértékegységben megadhatjuk, de igazából pixelben, em-ben vagy esetleg pt-ben érdemes. Példa:
p {
font-size: 12px;
}
A font-weight tulajdonság segítségével állíthatjuk félkövér stílusúra a szöveget. Személy szerint jobban szeretem erre a font-weight tulajdonság helyett a <strong> HTML tag-et használni. Hogy miért? A probléma elvi síkú. Amikor egy szövegből valamit ki akarunk emelni, az általában szemantikai és nem stilisztikai kérdés. A szemantika reprezentálása a HTML dolga, a CSS-t a prezentációra használjuk. Ráadásul keresőoptimalizálás szempontjából is jobb a <strong> ugyanis a keresőmotorok nagyobb relatív súllyal kezelik az így jelölt tartalmat. Végül, de nem utolsó sorban, a <strong> tag-nek is adhatunk CSS stílust, ha tehát úgy gondoljuk, hogy a vastagítás helyett ezentúl más eszközt használunk a kiemeléshez (pl. alászínezés), akkor egyetlen CSS sorral elegánsan meg is oldhatjuk a váltást az egész websiteon. Azért természetesen olykor szükséges a font-weight is, úgyhogy beszéljünk róla egy keveset. Az általa felvehető lehetséges értékek 100-tól 900-ig terjednek, valamint a bold, bolder, normal és a lighter megengedett. Ebből a hétköznapokban egyedül a normal és a bold fontos, ugyanis a legtöbb böngésző nem valósítja meg a többit. Illetve megvalósítja, csak megfelelteti őket a normal-nak vagy a bold-nak, így használatukkal nem érünk el valódi különbséget. Példa:
p {
font-weight: bold;
}
A következő részben megismerkedünk a font-variant, a line-height, a text-transform, a text-decoration és a color attribútumokkal.

wolf — 2009. november 20. péntek @ 13:37
szerbusz, nagyon tetszik a weboldal, mikor várható a folytatás?
üdv wolf
admin — 2010. január 20. szerda @ 13:46
Nagyon nem volt időm foglalkozni vele az utóbbi időben, de “hamarosan”
wolf — 2010. január 21. csütörtök @ 18:26
szerbusz, rendben.
várjuk. üdv wolf
jabbee — 2010. február 19. péntek @ 03:00
Szia!
Jók a cikkek! Az a durva, hogy a nem jutott volna eszembe, pedig ismerem, mint kódot. Minden nap tanul az ember.
Köszi!
Üdv!
Boo — 2010. március 31. szerda @ 14:26
Én annyit fűznék hozzá, hogy igazad van a -gal kapcsolatban, de kizárólag akkor használnám, amikor valóban kiemelés a lényeges és nem a design miatt kell félkövérnek lennie.
Értem ezt úgy, hogy legyen strong-ok között egy fontosabb szövegrész, de például, ha a menüpontok félkövérek, akkor azt ne a stronggal emeljük ki. Ez persze csak az én véleményem.
admin — 2010. április 8. csütörtök @ 12:31
Pontosan így van. Amikor a kiemelés nem szemantikai célú, akkor ott a font-weight vagy a HTML <b> tag.